Skip to content
  • Brúnó története
11 ÉV UTÁN ÚJ ÉLET KEZDŐDÖTT.
 
2019. május elején kaptunk egy segítségkérő levelet, amiben a szomszédok elmesélték, hogy Hajdúsámsonban egy idős, közel 11 éves kutyus gazdája eltávozott, így az állat valószínűsíthetően egyedül maradt, a szembe szomszéd kerítésen keresztül eteti, azonban az állat kifejezetten nem barátságos, igazi házőrző még idős korára való tekintettel is. A segítségkérő szerette volna elkerülni, hogy a helyileg illetékes ebrendészeti telepre kerüljön az állat, azonban a pár nappal később kapott friss hírek szerint a kutyus mégis elég gyorsan odakerült. A telepen sajnos nem teketóriáznak sokat az altatásig, ezért gyorsan cselekednünk kell. Ez úton is köszönjük a bejelentőnk lelkiismeretes követését, hogy nem tévesztette szem elől Brúnót. Brúnót harapós barátságtalan állatnak írták le, akinek ugyan került volna fuvarja az Agár Fajtamentéshez, de sehogy sem sikerült megfogni vagy kapcsolatot létesíteni vele. Az első igazi trauma valószínű a gyepmesteri telepen érhette, ahol azt mondták, harap, befészkelte magát egy kisebb házba, ahonnan napok óta nem jött ki, nem is tudják „kiszedni”.

A vadállat…

A mentés vezetője, Henni indult vidékre és természetesen sikerült autóba tenni Brúnót, így május 11-én megérkezett hozzánk a vadállat. A vadállat, aki apatikus, kimerült állapotban félt bármilyen testi kontaktust fogadni. A simogatások után valóban harapott, mert erős fájdalmai voltak és nem érette mi történik. Brúnó bolhától hemzsegett, ezért azonnal megkezdtük a parazitamentesítését, Bravectot is kapott. A lába és a teste tályogoktól és felfekvésektől hemzsegett, melyek egy része friss, másik része korábban elszenvedett kezeletlen sérülés volt, ezeket is azonnal elláttuk. Az eredeti terv szerint másnap indultunk volna az orvoshoz, de Brúnó olyan apatikus állapotban volt a boxában, a fekhelyére gömbölyödve, hogy sem enni, sem inni nem kért és a kennelből sem akart kijönni. Nem erőltettük és a kimerültsége miatt hagytuk, hogy pihenjen.

A második napon vettük észre, hogy komolyabb mentális gondok vannak vele, mint amelyeket a testén felfedezni látunk, pedig azok sem voltak semmik. Rajtakaptuk, hogy közel másfél percen keresztül, pisil tökéletesen pontosan a vizesvödrébe, látszott, hogy nem először. A vödörben sárga színű májvédő folyadék volt, így nem is keltett volna különösebb feltűnést a sárga színű „víz” a vödörben. Az ételhez nem nyúlt, azonban a fekhelyére ürített és kész volt elfogyasztani, ebben az önkéntesünk megakadályozta. Látszott, hogy Brúnó kényszeresen figyel a maga körül kialakított rendre és tisztaságra, de a nullponttól kellett megmutassuk neki, mi mire való és hogyan kezdjen például enni. Brúnó 11-12 éves, hogyan telhetett az élete? Megkezdtük a szocializációját.

Út egy jobb élet felé

Megmutattuk neki, hogy a simogatás jó, hogy rendszeresen, többen, de nem sokan látogatjuk és szeretetet elfogadást, pozitív megerősítést kap, azért ha eszik pár falatot, (a legfinomabb falatokkal kényeztetjük). A negyedik napon pelenkára pisilt, ez hatalmas lépés volt, de tudtuk hosszú folyamat elején állunk.

Minden nap minimum egy óra Brúnó időt teremtett maguknak Henni, a mentés vezetője, eleinte csak a kapcsolatteremtés, az ismerkedés volt a cél, aztán több agár között is megtanult feloldódni, megtanulta, hogy van játék és lehet örülni. Minden reggel kiemelt figyelemmel köszöntöttük és (mint mindenki másnak is) esténként tőle is elköszöntünk. Rendszert kapott az életébe, tudta számíthat ránk, így hamarosan nem csak a többi kutya, de emberek felé is nyitott.

Brúnó mindenre nagyon összpontosított, megfontolt volt és tudtuk védi, amit megteremt magának. Élelem és víz mellett is folyamatosan spájzolt. Eltelt közel fél év. Mindent megtettünk, hogy elfertőződött, rossz állapotban lévő sérüléseit és a lelkét rendbe hozzuk. Brúnó már nem fiatal kb. 2007-ben születhetett, a senior válogatottunk oszlopos tagja. Ez a morgós, bizalmatlan agár mostanra már a mi agárpapánk, aki hihetetlen kedves, bújós, dörgölőzős, szófogadó lett, jól kijön mindenkivel. Persze kell idő, ameddig alkalmazkodik, vannak kisebb bizonytalanságai (pl. csúszós padló), szüksége van a gondoskodásra, a nyugalomra, az alkalomra és a helyre a pihenéshez.

Ez a morgós, bizalmatlan agár mostanra már a mi agárpapánk, aki iszonyat cuki, bújós, dörgölőzős, szófogadó, jól kijön mindenkivel, követeli a simogatást a látogatóktól. Persze kell idő, ameddig alkalmazkodik, vannak kisebb bizonytalanságai (pl. csúszós padló), szüksége van a gondoskodásra, kell neki a nyugalom, az alkalom és a hely a pihenéshez. De kinek nem? Szóval egy főnyeremény!
Az idős kutyák nagyon kedvesek, hálásak, nyugodtak és ragaszkodóak. Nyilván mozgásban már nem igényelnek annyit, mint a fiatalok, nem olyan aktívak, kicsit több figyelem kell az egészségügyi állapotuk fenntartására, de boldogság velük minden perc. Reménykedtünk, hogy Brúnó kap egy szerető, gondoskodó gazdát a sorstól, aki megszépíti és boldoggá teszi életének további éveit, ő már készen áll az igazi gazdi érkezésére. Szeretnénk, ha ez az idős, meggyötört agár szerető, felelős, gondoskodó gazdát is kapna, aki megszépíti és boldoggá teszi életének további éveit.

Brúnó ma már gazdis kutya.